„Most már tényleg vége! Mindenki pihenje ki magát a nyáron.” Mondta Attila bácsi és elindult hazafelé a busz a szupermini és mini csapattal Pestről.
Befejeztük hivatalosan is a 2015-2016-os jégkorong szezont. Nem vár ránk több mérkőzés augusztusig.

Két szuper tornával koronáztuk meg az utolsó pályára lépésünket ebben a szezonban.
A kicsik a Gepárd pályán harcoltak mind e közben a nagyok a KMH pályán arattak sikereket.
Nem volt ez sem más, mint az összes többi torna, kifogyhatatlan energiával és fülég érő mosollyal, jókedvvel és élményekkel feltöltve játszották végig a gyerekek a mérkőzéseket.
Ami változott, az a felszerelés menedzser csapatban változott! Most már nem csak etetjük és öltöztetjük a gyerekeket, majd lézengünk a pálya körül, amíg imádott gyermekeink a jeget gyalulják. Már nem! Most már, mint egy rendes „béközép” tombolunk a pálya mellett, gyereksereget megszégyenítő hangerővel szurkolunk, vér és vízhólyagosra vejük a kezünk a palánkon vagy a plexin.
A meccsek végén izzadtabbak és fáradtabbak vagyunk, mint a srácok, akik lenyomtak 4 mérkőzést.
Nem csak a gyerekek vigyorognak, mint a vadalma, mi is eltanultuk tőlük, mi is vigyorgunk önfeledten. Együtt lélegzünk, együtt lélegzik az egész CSAPAT. Mert mi most már egy csapat vagyunk!

És mit fogunk csinálni augusztusig? Száraz eddzünk, nyári edző táborozunk, néha kirándulunk, és rokon látogatásokat teszünk. De legfőképpen várjuk a következő lehetőséget amikor ismét a jégre lépnek a gyerekek és mi önfeledten üvölthetjük teli torokból, hogy „ Ki a jobb? …”