A tábor második fele.

Igaz a tábor már véget ért és a folyamatos történések miatt nem volt idő minden pillanatát „papírra” vetni, ezért azt a kevéske hátralevő időt és az után érzést egy pár mondatban csak összefoglalnám.

A harmadik napon sem történt teremtés, ellenben nagyon szép időre virradt a tábor a Zemplén lábánál. A gyerekek ezt valahogy rögtön érezték, eljött a napja annak, hogy a kalandpark kincseit felfedezzék. Ehhez mérten igyekeztek mind két edzésen Attila bácsi elvárásainak megfelelően dolgozni. Utólag úgy tűnik, hogy ez igen csak jól sikerült, hiszen valami hasonló kijelentés hangzott el: „Olyan jól dolgoztatok, hogy a csendes pihenő is rövidebb lesz, a délután hátra levő részében pedig azt csináltok, amit csak szeretnétek!”

És ez így is történt! Délelőtt kicsit bele kóstoltak a bobozásba, a képek tanúsága szerint ez igen jól sikerült, hiszen a park minden gyerek számára biztosított egy utat. Így nem volt mese a szülők a családi vagyont és időt nem kímélve hosszasan álltak sorba a pénztárnál a következő jegyekért.

Persze voltak olyanok, akik a libegőzést vagy a kötélpályás csúszást választották, de akadt olyan is aki komolyabb kihívást keresve nehéz rönköket cipelt le a hegyről „ez még jó lesz otthon valamire” felkiáltással.

Az U40+ csapat új erőre ébredt és megtartotta az első edzéskét a gyerekek mellett délután.
Pénztár zárás után a szálláson folyt tovább a móka végkimerülésig.

A negyedik nap nem kedvezett a bob pályának sem a kinti lófrálásnak, mivel hideg, esős időre ébredtünk. Ezért a nap nagy részét a jégpályán töltöttük.
Délelőtt edzés, utána pedig egy rögtönzött Mini tornát tartottunk a Zempléni Hiúzok csapatával.
Erőink lényegesen előrébb járnak mind hoki mind szurkolói tudásban, de a gyerekek és a felnőttek is megosztották egymással ezen tudás minden csínját.
A délutáni edzés már nem csak a gyerekeknek szólt hanem az U40 is pályára lépett Gabi néni vezetésével, végig csináltak egy igen erős ellenben roppant mulatságos másfél órás edzést.
A jégről lejövet megfogalmazták hosszú távú terveiket, melyek még egyenlőre nem nyilvánosak!

A rossz idő beszorított bennünket a szállásra, de ez nem jelentett túl nagy problémát, mivel ott is rendelkezésre állt egy 18 méter magas mászófal.
A gigászok pókember különítménye valamikor délután birtokba is vette a terület nagyobbik részét, így a gigászok birkózó szakosztálya egy kisebb tatamira szorult. Sok mindenre láttam már a gyerekektől, fociznak, úsznak, korongoznak, birkóznak, atlétikáznak, de azért ezt a teljesítményt elképedve szemléltem többed magammal. Nem meglepő, Attila bácsi megelégedéssel nyugtázta azt a tényt is, hogy jó néhány tanítványa 30 másodperc alatt képes felmászni a függőleges falon 18 méter magasra.
Mind eközben a fanatikusok másik fele a tv-re tapadva hagosan szurkolt vagy a MAC-nak de leginkább a DVTK-nak, miközben minden vacsora és egyéb nasi maradékot maradéktalanul eltakarított. Ismét szuper napot zárt a tábor!

Az utolsó nap nem tartogatott meglepetést. Reggel edzés,pakolás, utazás haza.
Persze nem bírtuk ki, így edzés közben még elszaladtunk néhányan és elköltöttük a jövőhavi fizunk egy jelentősebb részét néhány kör bobra pusztán csak azért mert megérdemlik a gyerekeink.
Felejthetetlen élmény volt, de ha minden összejön, idén még lehet visszatérünk!