Cseh edzőtábor 2017

Messzebbre mentünk, mint valaha. Egészen Csehország közepéig vitte a csapatot Attila bácsi. Nem csak távolságban döntöttünk csúcsot, hanem jégen töltött időben is. A létszámról nem mernék nyilatkozni, de az biztos, hogy mindenhol kék pólós, gigász logós gyerekek és felnőttek rohangáltak szerte a környéken. A magam részéről ki merem jelenteni, hogy bár minden edzőtáborunk nagyon jó volt, de ez a mostani igen magasra tette a lécet.

Az edzőtábor persze csak egy jó indok volt, amiért elutaztunk Csehországba, isten igazándiból nagyon kíváncsiak voltunk arra a típusú jégpályára, amely majd Hatvanban épül. Természetesen alaposan leteszteltük a pálya minden négyzetméterét és közfelkiáltással kijelentettük, hogy igen mi is ilyet szeretnénk!

Persze ha már Csehországba mentünk, akkor meg kellett kóstolni a híres cseh söröket, knédlit és a különböző híres-hírhedt szószokat. A szószokról nem nyilatkoznék, de a többi nagyon rendben volt. A városka, amit gyakorlatilag megszálltunk, nagyon rendezett és mindennel felszerelt, ami a sportoláshoz szükséges. Volt itt focipálya, jégpálya, teniszpálya, uszoda, strand és még egy csomó más. Nekünk, most csak a jégre volt szükségünk, így a többit csak nézegettük napi sétáink közben.
Az időjárás kellemes 18-25 fok között billegett, volt bőven eső és szél, de ez a Gigászokat nem tántorította el semmi.

Ez volt az első alkalom, amikor nagyon erősen a kori technikára és ütő kezelésre koncentrált a csapat Gyula bácsi irányítása alatt. Itt kell megjegyeznem, hogy ez csütörtök magasságában már jól látható volt. Miközben a gyerekek nagyobbik része fejen állva is megtanult bal felső sarkot lőni, addig a kapusok Attila bácsi kezei alatt izzadtak erősen, és próbáltak felkészülni a fejen állva korizó csatárokra. Ez a program nap – nap után ismétlődött, nagyjából változatlan formában. Természetesen az edzések végén, mint rendesen volt egymás elleni játék.
A leglátványosabb újítás az volt, hogy mindenkinek meg kellett tanulni a palánkon keresztül történő ki és befelé közlekedést.

Az edzőtábor alatt megünnepeltünk néhány szülinapos hoki palántát. Az anyukák nyakukba vették a várost némi ötletelést követően és beszereztek minden szükséges összetevőt a torták elkészítéséhez. Majd amíg mi a gyerekekkel a jégen mulattunk, elkészítették a legszebb és legfinomabb tortákat, amit csak módjukban állt. A következő étkezés végén az egész csapat felköszöntötte az ünnepelteket és hatalmas tortázásba fulladt az ünneplés. Gigászi volt!

Természetesen az U40+ (Feláldozhatók) is kitettek magukért. Már majdnem teljes a felszerelés mindenkinél. Az akarat igen csak viszi őket. A terv az U40 totyogó kupa megszerzése. Ennek megfelelően minden edzésen részt vettek és csinálták a gyerekekkel a gyakorlatokat, majd a tábor második felében, nagy levegőt véve, pályára is léptek ellenük. Az edzőkkel kiegészülve (Gyula bácsi és Dávid) egészen ütős csapatot sikerült össze állítani. Persze a győzelem még messze, de láthatóan ők is fejlődnek!

Hosszan tudnám még írni, hogy mi is történt. Vége hossza nem lenne az apróbb és nagyobb sztoriknak, de most beszéljenek helyettem a fotók és otthon a gyerekek.