Pont az indulás reggelén olvastam egy posztot a facebookon, gyermekeink nagyszerű edző-menedzserétől Attila bácsitól, melyben nosztalgiázik néhány legendás jégkorongosról, akik egy nem túl nagy jégpályán edzettek nyaranta. Ezt a helyet Jégszínháznak hívták és akkora jege volt, mint a Fővárosi Nagycirkusz porondjának. Ma már nem fellelhető szinte semmi a helyről sajnos, összesen egy blog bejegyzést találtam.

Mit ad isten, délután a Gigász csapat is pont a cirkuszba tart. Elképzelésem sincs, hogyan csinálja, de napról napra, hétről  hétre meglep bennünket valami fantasztikus ötlettel, ami nem marad az elképzelés szintjén, hanem végig megy a maga rögös útján és sok csillogó szemű, vidám gyerek arcban végződik.
Az elképzelhetetlen mennyiségű Gigász meg is érkezett a helyszínre – ahol ugyan a legendás jégkorongozók nem edzettek – rögtön felszerelést húztak és székes Fővárosunk érdemes nagyközönségének bemutathatták mit is jelent számukra a jégbe zárt világ.

Kicsik és nagyok, lányok és fiúk csaptak össze a porondon. Mind eközben a nézőtéren egyre szaporodott a nézők száma, akik ámulattal nézték a gigászi csatát.
A produkció után kőkemény hokisból ismét gyermekké alakultak és Attila bácsi legnagyobb megelégedésére csendben elfoglalták helyüket a nézőtéren.

A csodálatos előadás után kaptunk egy részletes tárlat vezetést és előadást a cirkusz általános és a Fővárosi Nagycirkusz történelméről.
Remekbe szabott nap volt! Mindenki elégedetten, élményekkel feltöltődve ült vissza a cirkusz előtt várakozó gigászi buszra.