A magyar jégkorong története közel 100 évre nyúlik vissza.
Ehhez az időtávlathoz képest a Hatvani Gigászok történelme csak nyúlfarknyi, hiszen alig múlt el 5 éves.
Ennek ellenére vagy ehhez képest, a most megvalósult állom, már igencsak évtizedes.
Szőke Attila mindig is mert nagyot álmodni. Tette ezt már csak azért is, mert álmok nélkül vajh mi nehéz célokat kitűzni magunk elé. Neki több álma is volt. A négy évtizedes edzői pályafutása alatt ebből nagyon sok teljesült is. De ez nem adott neki okot arra, hogy esetleg egy jó elképzelést ne akarjon akár többször is megvalósítani. Gondolok itt például egy bajnokcsapatra vagy akár egy saját jégpályára. Egy olyan jégpályára, ahol nem mások osztják be azt az időt, amit a mester a tanítványaival akar eltölteni. Egy olyan jégpályára, amit minden tanítvány és szülő a magáénak érez. Ahova a gyerekek azért járnak mert barátságos, családias a légkör. Ismernek minden négyzetcentimétert, hiszen akár az ő kis kezük munkája is megtalálható. Ahol a szülők kérés és kérdés nélkül segítenek és ahová gyermekeiket a legnagyobb nyugalommal engedik el.
Mire ezeket a sorokat leírom, nem csak a hivatalos megnyitón vagyunk túl, hanem az első HAZAI rendezésű U16-os 3X3-as tornán is.
Mivel mostanában a napi munkán nem teszi lehetővé, hogy annyit legyek a jégpályán, mint amennyit szeretnék, így csak ritkán van nálam fényképezőgép. De azt kell látnom, hogy néhány hét leforgása alatt, az összes szükséges infrastruktúra kinőtt a földből. Minden négyzetcentimétert belaktak a gyereket. Végtelen jégidő áll mindenkinek a rendelkezésére. Aki fejlődni akar az megkötések nélkül megteheti.
Köszönjük Attila bácsi!
You must be logged in to post a comment.