Szeretném megköszönni mindenkinek ezt a négy napot!
Az én értékelésemben nagyon jól sikerült a tábor. A gyerekek sokat fejlődtek, és kaptak ízelítőt az igazi jégkorong világából. Az első igazi mérkőzésen nagyon szépen helyt álltak. Voltak időszakok, amikor teljesen egyenrangú félként játszottunk.
Gyakorlatilag a cél az volt, hogy átessünk a tűzkeresztségen. 10-15 mérkőzés alatt fog a csapat igazi arculatot kapni.
Örömmel tapasztaltam, hogy a kicsik és a nagyobbak jól megférnek egymással.
Egy edzőtáborban mindig vannak konfliktusok, amikre később mosolyogva emlékszel, ez kovácsolja a csapatot.

Egy csapat mindig akkor edződik, csiszolódik össze, amikor kiszakad a megszokott környezetéből. Ez az edzőtábor lényege.

A gyerekek nem az edzésekre fognak emlékezni, hanem a szobákban, az elalvás előtti ugratásokra, a zuhanyzó beosztásra, amit nagyon ötletesen megoldottak a lányok, a csoportos spontán beszélgetésekre és sok másra, ami egy ilyen táborban történik.

Ilyenkor bebizonyosodik, hogy vannak magasabb értékek a TV-nél  vagy az elektromos eszközök, játékok használatánál,  mint pl.:  beszélgetés a társaddal.

Szőke Attila

Szülői szemmel sem néz ki ez a dolog máshogy.
Mindig tudjuk hol a gyerekünk: kint a jégen vagy a foci pályán, éppen bástyát épít a környéken fellelhető kövekből, beszélget, rohangál, vagy csak ücsörög és nézi a többieket. Lényeg, hogy sosincs egyedül, mindig vele vannak a társai és legalább 2-3 szülő felügyeli.
Az elméleti oktatásokon a legelevenebb gyerek is csendben, tátott szájjal hallgatta Attila bácsi előadását a jégkorongról. Az étkezések alatt nem hallottunk ilyet, hogy én ezt vagy azt nem szeretem. Ami le lett elénk téve az mind elfogyott, legyen az lecsó, paprikás krumpli vagy grillezett cukkini. A táborba nem volt válogatós gyerek.
Az egyetlen sarkalatos pont a kávéfőző volt csak, ami napi szinten kelt önálló életre és ilyenkor csak hang és fény effektek voltak kávé ellenben semmi. Persze ennek is meg volt a maga szépsége, hiszen ilyenkor a szülők is csapatokba fejlődtek és tudományosan próbálták elemezni és javítani a problémát, több kevesebb sikerrel.
A foci pálya folyamatos használat alatt volt, ha nem voltunk jégen, akkor fociztunk. Ha nem fociztunk, akkor golf labdát idomítottunk vagy kidobosoztunk. A gyerekek ébredés után nem enni indultak, hanem focizni és este is a foci pályáról lehetett begyűjteni a legtöbb lurkót, apukát és nagymamát. Senki nem volt rest beállni egy partiba. Akár a jégen akár a füvön zajlott a sport, szülő mindig részt vett benne.
Az anyukák külön kasztot alkottak a táborban. Ők voltak az élelmezési menedzserek, Gabii néni vezetésével. Három napon keresztül etettek naponta ötször hetven nagyon éhes gyereket és felnőttet. Persze ha bármilyen információra volt szükség, akkor is hozzájuk fordultunk, hiszen ők mindenről mindig mindent tudtak, mint a CIA.
A lényeg, hogy a gyerekek jól érezték magukat és nagyon szépen összekovácsolódtak és persze nem utolsó sorban, hogy mi felnőttek is elégedetten jöttünk haza. Na és persze augusztusban ismét megyünk 🙂

Tovább a galériába →