Szeretünk azzal takarózni, hogy az ellenfélnek több jégideje van és egyébként is feléjük lejt a pálya, na meg különben is nekik fújtak a bírók.
Szó se róla tényleg nincs nagy pályánk és amink van azon sem NHL minőségű a jég, de hát aki tud az nagykabátban is tud. a pálya meg hát nem lejt mert akkor az egyik felén nem lenne jég. A bírók meg olyan döntéseket szoktak hozni, ami az ő pillanatnyi szemszögükből helyesnek tűnik. Amilyen pechünk van a lányaink két szép szeméért pedig nem változtatnak a véleményükön, sőt senki két szép szeméért sem teszik ezt meg.

Ma az ellenfél arra készült, hogy földbe (jégbe) döngöl minket, meg is tettek ezért mindent. Volt ott gáncsolás, kézzel lökés, könyökölés és amit csak fel lehet sorolni. A jegyzőkönyvben ez nem nagyon látszik mivel a mieink sem voltak restek elereszteni cserébe egy két kellemetlen mozdulatot így az ellen megtapasztalta, hogy kellően elszántak vagyunk.
Az első harmad viszonylagos békében telt a már említett momentumokkal együtt is mivel gól nem született bár elég komoly nyomást helyeztünk az ellenfél térfelére és kapujára.

A második harmadban egy szerencsétlenül felpattanó korong átrepült egyébként remek formában lévő Pálinkás Máté mamutja felett, így a Szittyák nagy üdvrivalgása közepette megszerezték a vezetést.

Az első két harmad mondhatni eseménytelenségére a harmadik harmad a legkevésbé sem hasonlított. Egy kiállítás után emberelőnyös helyzetben Kolozsvári Angelika gyönyörűen megugrott és a jobb felső sarokba varta a korongot, ezzel kiegyenlítve az eredményt. Két perccel később egy védelmi hibát kihasználva a Szittyák ismét átvették a vezetést.
Az elkövetkező tíz percben igen komoly támadást intéztünk mindhiába, de aminek meg kell történnie az előbb utóbb meg lesz.
Az 54. percben Ónody Csenge beadásából Kovács Mercédesz hatalmas gól lőtt a már jól bevált jobb felső sarokba.
A következő 6 percben kapusunk lehúzta a rolót, bármivel is próbálkoztak a Szittyák az lepergett vagy a hátvédjeinkről vagy a kapusunkról, igazi hokit láttunk.

És itt következett az, amit még csak tévében láttunk, Overtime, hosszabbítás, hirtelen halál vagy ki, hogy szereti.

Itt már szigorúan 2 sor játszott 3 a 3-ban. A lelátón mindenkinek 100 fölött volt a pulzusa és 200 körül a vérnyomása. 5 perc rémálom, aki először betalál az győzött
Másfél perccel a vége előtt Kovács Ádám pedig beadta és Ónody Csenge könnyed mozdulattal – a változatosság kedvvért – a bal alsó sarokba beillesztettek a korongot.
Mindenki remekül játszott kispálya ide lejtés oda, a bírók kiegyensúlyozottan fújtak, mi pedig néhány infarktus és pár röpke agyvérzés után örülhettünk gyerekeinknek.

Ha valaki megnézné a mérkőzést, az alább megteheti: