Azt mondják, hogy jobb későn, mint soha. Ez a cikk is ilyen. Lassan egy hete készülök befejezni az edzőtábor 6. napjáról szóló utolsó cikkemet.
A sors fintora, hogy ismét Sátoraljaújhelyen vagyunk, csak most a Hatvan Girls Kupán.

De a feladat az feladat. Ott tartottunk utoljára, hogy az 5. napon sem a fényképező gépet sem a laptopomat elő nem vettem, így az a nap nem lett különösebben dokumentálva.

Az utolsó napunk kicsit másként alakult, mint az eddigi táborok záró napjain. Ugyan is idén először kilenc kis tündér lépett a jégre, a Gigász család új tagjai, a műkorcsolyás csemeték.

A csöppségek első lépéseit a jégen és szárazon Lina gondos és szeretet teljes felügyelete alatt tették meg pár hónappal, ezelőtt amikor még fogalmuk sem volt arról, hogy mi is ez a sport.A lányok első edzőtáboruk végén remekbe szabott zenés bemutatóval lepték meg hokis társaikat és szüleiket, melyet vastaps kísért.Ma már mondhatjuk rájuk, hogy műkorcsolyázók lettek. Látni rajtuk ugyan azt a szeretetet és tiszteletet a sport iránt, mint amit edzőjük is képvisel.

A cukiság faktor mérőn jelenleg nincs, olyan mérték melyet ne szárnyalnának túl, de erről a képek mindent elmondanak.