Szombat reggel 10 órakor kezdődött és vasárnap délután 1-kor ért véget a hétvégére tervezett saját rendezésű tornák. Természetesen nem 27 órán keresztül folyamatosan, hagytunk egy kis időt Attila bának, hogy egy kicsit pihenjen is. Na, nem sokat, hiszen torna előtt az edzést meg kell tartani, mert a jó jégkorongos állandóan a jégen van, amikor csak teheti. És mint rendesen mind két reggelen igen sok tudásra szomjazó tanítvány jelent meg abban a furcsa felszerelésben, ami csak a hokisokra jellemző.
Szombaton a Mini csapatunk kezdett és maratoninak mondható 6 órás tornán remek teljesítménnyel hozta a tőle elvárható eredményt. Persze nem vertünk meg mindenkit így az edzőnk is konstatálta, hogy „bizony van még mit tanítanom”.
Vasárnap a legkisebb korongosok léptek pályára, hogy bizonyítsanak. Tény, hogy ők még nem száguldanak a jégen, mint a nagyobbak és néha a legjobban zavaró tényező a korcsolya a lábukon, és ez az állapot teljesen csapat függetlenül sok kis mikulásra érvényes.
Viszont nagyon becsülendő mindegyikükben a vágy, hogy „igen is fel kell állni, ha eldőltem és el kell iramodni a tőlem telhető maximális sebességgel a korong után és bár ez nagyon nehéz feladat, de azért én csak megmutatom a palánk mellett tomboló tömegnek, hogy én ezt igen is meg tudom csinálni!” És bizony kivétel nélkül megtették! Természetesen mondanom sem kell, hogy a palánk mellett tomboló szülő tömeg egyöntetűen meg is tett mindent azért, hogy a gyermekeik megkapják a szükséges biztatást.
Nálunk a legádázabb harcok közben sincsenek oldalak csak nagyon büszke, boldog szülők!
Ilyen emberek közt végig szurkolni ilyen sok időt felüdülés, így nem is írhatok már, mint, hogy ez a torna is rendkívül jól sikerült. Szervezésből mindenki csillagos ötöst érdemel, aki részt vett benne!
A gyermekeinkre meg hát csak egyszerűen büszkék vagyunk!

Tovább a Mini galériába ->
Tovább a Szupermini galériába ->