Nálunk a csapatépítő tréning nem csak a jégen, edzőtáborokban, tornákon vagy a kocsmában zajlik.
Mi együtt élünk és lélegzünk a sporttal és a gyerekeinkkel. Ezért hát nem meglepő, hogy a kicsik eljárnak a nagyok tornáira szurkolni és fordítva. Sőt, azon a felvetésen sem lepődik meg senki, hogy „mi lenne ha” megnéznénk egy „igazi” jégkoron mérkőzést. Mondjuk az U20-as világbajnokság egyik összecsapását. Természetesen tökéletes az egyetértés mind az edzők, szülők és játékosok részéről.

Ez eddig a múlt. Mivel az U20-as válogatott igen jól szerepet a tornán eddig és közelébe került az „A” csoportos feljutás lehetőségének. Meg különben is rekedtre szurkoltuk magunkat a Magyar – Olasz meccsen, magától értetődő volt, hogy a döntő mérkőzésen is ott leszünk.

Igaz, hogy az U10 Kiskőrösön játszott „B” tornát (ami azért nincs közel a Jégpalotához), az is, hogy Petra szülinapi bulija este 8-kor kezdődik a hatvani jégpályán, de azért ott leszünk mind a három eseményen, hiszen nekünk ez nagyon fontos.

Megterveztük és meg is csináltuk. Reggel edzés annak, aki nem megy tornára, U10 Kiskőrös, többiek délután 3-kor Cukorgyári gyülekező a buszhoz, Tajti Pisti, Petra apukája marad, mert a jeges szülinap még szervezést igényel. Busznyi felnőtt és gyerek teljes harci díszben indul Pestre. Aki nem tudott jönni az a tévé előtt várta a kezdést.

Szuper mérkőzést kaptunk a pénzünkért. Komoly motiváció volt a gyerekeknek! Így kell ezt csinálni.
A neten hosszú cikkeket lehet olvasni, elemzéseket, tényeket és véleményeket, ezért én ebbe bele sem megyek. Maximum annyira, hogy a 3. harmadra már nem volt hangunk, ülni nem tudtunk, de tapsolni, fütyülni és örülni viszont igen. Mindenki tombolt, felnőtt és gyerek, hokis és szurkoló együtt örült a győzelemnek. Csodálatos élmény volt! Ismét hallottuk a Himnuszt, nem is egyszer, hiszen nem csak a csatát nyertük meg, hanem a tornát is, amivel felkerültünk az U20 „A” csoportba!

Tovább a galériába ->