Sajnos nem volt időm és lehetőségem folyamatosan kirakni a fotókat, így az otthon maradottak kénytelenek voltak beérni az első nap fotóival.
Ezt most pótolnám. A képekhez a gyerekek hosszú és részletes mesékkel szolgálhatnak.
Idén, az első nemzetközi szereplésünk alakalmával nem hoztunk haza kupát, de biztos vagyok benne, hogy a szándék mely szerint jövőre vissza megyünk és valamit feltétlenül elhozunk az meg van.
Elnézve azt a küzdelmet amit a lány csapatunk folytatott az USA ellen, előre vetíti még számomra is azt a végtelen profizmust ami felé a csapat tart.

A lányokat most nem Attila bácsi irányította így volt szerencsém félszemmel látni, ahogy felindultságában a palánkot döngeti teljes erőből, hallani Attilát ahogy a lányokat utasítja a következő mozdulatra teljes erőbedobással. Látni, hogy 15 percnyi mérkőzés irányítás után fáradtabban hagyja el a jeget mintha végig védett volna másfél órát. Azt a feszültséget érezni a két csapat között mint amikor el akarják “harapni” egymás torkát, majd boldogan ölelgetni egymást majd mezt cserélni az öltözőben.

Jó helyen voltunk és nagyon jól éreztük magunkat!