Szegeden vagyunk egy napja. Láttuk a Dóm teret, voltunk természetesen bent is. Fotózkodtunk az összes lépcsőn. Kicsit el is tévedtünk de cserébe láttuk a Tisza partját. Természetesen belaktuk az öltözőnket és már tudjuk, hogy a kispályán elolvad a jég ha süti a nap. De azt is megtanultuk, hogy Attila bácsi egy deszkával is tud rolbázni.
A vacsi ismét remek volt, a sültcsirke comb és a tejszínhabos gesztenyepüré nagy király!
Persze nem a miénk az egész hely (de igen, csak ezt a gyerekek nem tudják) így nem lehet fennhangon üvöltve rohangálni (egyébként sem lehet), na ez rosszabbul megy mint a kék vonalas hosszú passz a jégen. És hát este le kell feküdni és aludni. Pedig azt hittük, hogy Alán bácsi a cinkosunk lesz mindenben, de ő is valami futást meg fekvőtámaszt emlegetett és azt mondta 10 óra.
Így nincs más mint aludni és megmarad bennünk holnapig az a rengeteg kérdőjel, hogy azok a csapatok vajon milyenek akikkel játszani fogunk.
You must be logged in to post a comment.