A nagy izgalom és várakozás nem volt hiába való. Vannak a tornán igen erős csapatok. A szerbek mind két felállásban elég verhetetlennek tűnnek. Az NS Starral bemelegítés gyanánt sikerült játszanunk 4-1-et. A Szeged A csapata sem hagyta magát különösebben bár az eredményre már nem emlékszem.
Persze most is vigyorogva jöttünk le a jégről, mint mindig, és amíg ez megmarad nagy baj nincs. Elsősorban a fejlődés miatt jöttünk és ez itt most mind adott.
A két nap hőse a két kapus: Fleur és Ricsi. Ugyan mindketten végtelen számú gólt kaptak, de öröm volt nézni, ahogy erőn felül próbálták védeni a kapujukat a végsőkig, néha sikerrel. Egy pillanatra sem adták fel a harcot. Még akkor, sem amikor este 9 magasságában az „A” csoportos DAB bombázta őket rommá. Harcoltak akkor is, amikor a teljes hátvédsor méterekkel lemaradva nézte, ahogy hárman DAB játékos próbálja – hangsúlyozom, próbálja – hálóba juttatni a korongot. Az eredmény érdektelen, sokat kaptak. Utána képesek voltak felállni és a nagyon későn kezdődő – volt egy pici csúszás – ügyességi versenyen Ricsi harmadik Boti pedig negyedik lett.
Le a kalappal előttük! Méltósággal tűrték a vereséget és zsebelték be a csapattársaik és természetesen Attila bácsi dicséretét.
Ehhez mérten ünnepelték a ma reggel megnyert mérkőzést. Van még hátra egy párharc, mivel nem vagyunk utolsók. Az ötödik helyért fogunk küzdeni fél kettőkor ismét az NS Starral.
Hogy mi lesz? Nem tudom. Ha magunkat le tudjuk győzni, akkor miénk a világ, ha nem? Akkor majd legközelebb.
You must be logged in to post a comment.