Az U12-es kontingensünk ma reggel elutazott Nagymihályba (Michalovce), hogy részt vegyen a szokásos éves Fannsport kupára, melyre az idén ismét meghívtak bennünket. Közel 300 kilométeres út után sajnos az első mérkőzésen még nem voltunk képesek komolyabb erőkifejtésre az ellenfelünkkel szemben így az eredmény is 6:2 lett. Annak ellenére is, hogy a mérkőzés nyerhetőnek tűnt. Az is a történethez tartozik, hogy csapatunk most ismerkedett meg az U14-es csere rendszerrel.

Az esti mérkőzésre már sokkal felkészültebben érkeztünk. A gyerekek és mi is tudtuk, hogy miként kell cserélnünk, ki melyik poszton fog játszani. Ugyan összesen két és fél sorunk volt és két kapusunk, de az egyik kapust az első harmad után hátvéd posztra állítottuk be.

A 7 órakor kezdődő mérkőzés a házigazdával hozott össze bennünket. Az első harmad végén 2:1-el fordultunk nem a mi javunkra, mire átöltöztettem Ricsit az eredményjelzőn már egyenlő volt az eredmény 2:2.

A kálváriánk itt kezdődött miután percekkel később átvettük a vezetést. Sorba szenvedtük el a szabálytalanságokat, amikre a bírók nem különösebben reagáltak. A második harmad végére az eredményünk 4:2-re változott, természetesen a mi javunkra.
Mind ezek közben Larát bevitték a kórházba, mert egy jól sikerült lökés következtében kifordult az egyik ujja. Természetesen a szabálytalanságot nem követte semmilyen retorzió a játékvezetők részéről.
Mikor Emilt már harmadszor kenték fel a palánkra egy olyan mérkőzésen ahol még véletlenül sincs testjáték és több gyerek is ült a kispadon kisebb nagyobb fájdalmakkal, Csikós Ádámot azonnal kiállították, mert vissza ütött.
Játékvezetői közreműködéssel sikerült a hazai csapatnak kiegyenlíteni, amire önerőből képtelenek lettek volna.  Az ötödik gólunkat nem bírták megadni annak ellenére, hogy a csíkos a kapu belső feléről alig tudta kihalászni a korongot. Persze a mi oldalunkon gólt ért az, amikor a kapust a koronggal a kezében betolták a kapuba.
Mind ezek ellenére vagy ezekkel együtt a végeredmény így is csak döntetlen lett, így nem volt más ötlete a játékvezetőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető két férfinak, mint a büntető lövés.
A legnagyobb szégyen mind a csíkos mez megszégyenítőinek és a hazai csapatnak és a hozzá tartozó szülőknek?! hogy a büntető lövéseinket hangos füttyögés és nemtetszés nyilvánítás kísérte.
A gyerekek itt már hangosan és indulattal telve zokogtak a kispadon. Természetesen nem tudtunk értékelhető eredményt produkálni ilyen körülmények között.
Ami ez után következett az volt mindennek a teteje. A házigazdák kedvesen oda jöttek hozzánk és bemutattak, csúfolódtak rajtunk (gondolom mivel nem értettük egymást). Kis híján a két csapat között verekedés tört ki, a folyosón el kellett választani őket egymástól, hogy ne történjen nagyobb baj.

A mérkőzést papíron ugyan elvesztettük, de aki látta azt tudja, hogy győztünk, még hozzá fölényesen.
A játékvezetőknek javaslom, hogy keressenek másik szakmát, mérkőzés helyett vezessen, mondjuk áramot.
A hazai csapatnak és szüleiknek pedig csak gratulálni tudok, igen ügyes és intelligens gyermekeket neveltek, átadták nekik minden tudásukat és intelligenciájukat.