Volt egyszer egy U12-es csapat a Hatvani Gigászokon belül.
Első ránézésre senki nem látta bennük a tüzet, az akaratot csak az edzőjük.
Mondogatta is, hogy ez egy jó összeállítás, „B” csoportos csapat.
Aki hallotta csak a vállát vonogatta.

Mit ad isten ez a csapat ellátogatott kis hazánkon kívülre, megnézni, hogy Szlovákiában hogyan tolják ezt a játékot. Hitték is, amit látnak meg nem is, akarták is meg nem is, de nem volt más választásuk, mint jégre lépni az első ellenféllel szemben.
Mint azt korábban írtam, volt hamar gyorsan három vereségünk és egy győzelmünk két nap alatt. Megtanultuk a szlovák bírókról, hogy nem nagyon szólnak bele a játékba még az erős szabálytalanságoknál sem. Azt tudtuk, hogy mi is tudunk keményen játszani csak hát még nem próbáltuk.
Veszítenivalónk nem lévén, ha nem szerezzük meg az ötödik helyet, akkor hatodikak leszünk.

Tudtuk mi akarunk és ezért az egész csapat tenni is akart, ha kell, folyamatosan ülünk a kispadon, de az utolsó ellenfelünket le fogjuk győzni.
A sors fintora, hogy a hazai csapat az utolsó helyen végzett, kikapott attól a csapattól, akit megvertünk. Akik a hazaiakat lezúzták kikaptak szintén az utolsó mérkőzésükön így számunkra egy teljesen ismeretlen csapatot kaptunk.

Azt nem lehetett rólunk állítani, hogy kipihentek lennék és, hogy elegen vagyunk. Bár mint ez utóbb kiderült nem állta meg a helyét.
Ezen a mérkőzésen nem volt pardon, nem vártuk, meg amíg beledöngölnek bennünket a jégbe, elé mentünk a dolognak és mi voltunk azok, akik döngöltek. Norbika pechjére állandóan akkor ütött oda, amikor azt a bíró látta így ő 4 vagy 5 percet pihent a büntető padon. A többieket nem sikerült lefülelnie a játékvezetőknek, pedig valahogy állandóan fetrengett az ellenfél, ha elmentünk mellette.

Mivel az elszántságunk hatalmas volt, így utólag már tudom, hogy ellenfelünknek semmi esélye sem volt. A második harmad végére beállítottuk az eredményt 5-2, amit a mérkőzés végéig nagyon szépe tartottunk is.

Megérdemelt győzelem volt. Ha az elejéről kezdhettük volna, akkor ennél sokkal jobb eredményt értünk volna el. No de nem baj. Otthon Attila bácsi fagyival vár bennünket!