Szkeptikusok előnyben! Attila bácsi régi motoros a szakmában neki már az a szállás is szuper, aminek teteje ugyan van de az oldala nincs – hiszen az annyira nem fontos – hiszen az eső nem esik be nagyon. Most is azt mondta, hogy szuper a hely és nagyon klassz a szállás. Igaz nincs közel, mivel majd 200 kilométert autókázott idáig a csapat, de azt kell mondjam, hogy Attila bácsi (nyilván valóan Gabi néni erős ráhatására) komoly lépést – mit lépést, sok-sok métert – tett előre és húzott egy vonalat a színvonalnak.

A Zemplén Kalandparkban vagyunk elszállásolva (csak a gyerekek) de itt van minden, ami a fontos a tábor szempontjából. A szállás elképesztően jó, van mindenre hely, közösségi tér, esténként mászófal. Nappal személyzet, aki minden kívánságunkat és ötletünket teljesíti, esténként marcona biztonsági őr bácsi, aki pedig a szabadjára engedett gyereksereget irányítja roppant hatékonyan és csendesen. Sok és nagy tér a fölös energiák levezetésére. 25 méterre van a szállástól a jégpálya, bob pálya, libegő és amit még nem találtunk meg.
Kicsit messzebb (50 méterre) az étterem, ahol minden nap ebédelünk és az uszoda, ahol majd valamelyik nap száműzhetünk mindenkit, aki pancsolni szeretne rajtunk kívül. Az étterem elől indul a kisvasút, amivel majd városnézésre indulunk az egyik délután.

Túl vagyunk már néhány edzésen természetesen és a nagyok összemérhették már tudásukat a Kazincbarcikai Ördögökkel és a Szabolcsi Sólymokkal. Ugyan a gyerekek első ránézésre igen csak berezeltek az egy fejjel magasabb ellenfelektől, de a mérkőzések végeredménye abszolút nem igazolta a félelmüket. Igaz, hogy a kijelző nálunk kevesebb találatot jelzett mind két esetben, de az ellenfelünk rendelkezett egy teljes sornyi U18-as játékossal (a fair play jegyében kaptunk kölcsön tőlük játékosokat). Ezt figyelembe véve és azt a nem elhanyagolható részletet is hozzá számítva, hogy 1 kivételével a gólokat saját erőből lőttük, igen csak hely álltunk a találkozókon, mondhatni már-már győztünk.

Persze a hatvani „B” közép is kitett magáért, este már nem nagyon kellett beszélgetnünk hangunk nem lévén.
Remek első napot zártunk és holnap folytatjuk!

Tovább az 1. nap galériájába ->

Mentés