Hosszas kérlelések, fenyegetések és zsarolások árán sem sikerült kicsikarni a lány csapatunkból egy összefoglalót a Helsinki kirándulásukról. Az egyedüli leányzó, aki mutatott némi érdeklődést a téma iránt, az Zsebi volt. Pedig mindenki nagyon büszke volt arra, hogy eljutott Finnországba és még egy komoly és színvonalas tornán is részt vehetett.
Mivel az 5 éves bulin készült néhány fotó kizárólag a lányokról, ezeket mostanáig visszatartottam. Tettem ezt azért, hogy hátha valaki nekifut és ír nekem egy cikket vagy a Zsebiét kiegészíti.
Mivel ez nem történt meg, így nincs más választásom, mint közkincsé tenni az írást és a lányok fotóit.
Következzék hát Füzér Zselyke (Zsebi) írása:
Reggel 7-kor elindultunk életünk eddigi legnagyobb utazására. A hatalmas busz szinte félig üresen indult el a Liszt Ferenc reptérre. Izgatottan vártuk a 11:40-kor induló repülőnket. A szabadidőnket a reptér felfedezésével töltöttük el, majd miután becsekkoltunk a busz elvitt bennünket a repülőhöz és eljött a pillanat, amire régóta vártunk: elindult a felszállás. Sokunknak ez volt élete első repülése.
Gyönyörű volt fentről a Finn vidék. Kb. 14 órakor leszálltunk és beszívtuk az elképesztően friss és tiszta Finn levegőt. Magyarországon szinte luxus busznak számító hatalmas jármű, elvitt bennünket a Grand Marina hotelbe. Az odafelé vezető úton megfigyelhettük Helsinki utcáit. A szállásunk is meglepett minket, hiszen a 4 csillagosnak jelölt szálloda Magyarországon 6-7 csillagnak is megfelelne. Utóbb megtudtuk Helsinki legnagyobb és legjobb szállodájában töltöttünk 4 éjszakát. Mivel megérkezésünk napján nem volt még mérkőzésünk így kaptunk az alkalmon és körül néztünk a belvárosban. Szétszóródtunk a szélrózsa minden irányába. Amerre csak jártunk minden nagyon szép és izgalmas volt. Rengeteg számunkra ismeretlen dolgot láttunk. Mivel a csapat nem azonos úton indult, így csak utólag tudtuk megbeszélni a látottakat, de úgy tűnt, hogy mindenki a legszebbet látta.
Aznap este nem vártuk meg a takarodó időpontját, 10-re már mindenki az igazak álmát aludta, hiszen rengeteg izgalmas dolog várt ránk a következő napokban.
Másnap korán keltünk, mivel két túlbuzgó csapattársunk (nem árulok el titkot: Angi és Merci) hajnalban edzeni indult és nem voltak restek felébreszteni mindenkit. (A szerk.: ????)
Az első meccs végére nagyon elkeseredtünk mivel a Finn csapat 8-0-ra megvert bennünket. (Én még ilyet ugyan nem láttam 30-1-es vereség esetén sem. A szerk.)
A többi napon hasonlóan most is a jégpályán ebédeltünk, ahol, mint rendesen, remek bár ismeretlen ételeket kaptunk. A mérkőzések közötti időnket pihenéssel, szurkolással és shoppingolással töltöttük (végül is lány csapat – a szerk.). A második mérkőzés már vidámabb volt, mivel Csenge belőtte a torna első Gigászi gólját, így az eredmény 4-1 lett. Mivel volt még egy esti mérkőzésünk, így a vacsoránkat a pálya étkezőjében költöttük el, ami szintén remek volt. Sajnos az aznapi utolsó mérkőzésünkön sem sikerült gólt lőnünk így az eredmény ismét 8-0 lett. Persze most sem keseredtünk el, hiszen sosem szoktunk (A szerk.)
Este 9-re érünk vissza a hotelba ahol levezetés gyanánt Lina még tartott nekünk egy jóga órát. Ez nagyon remek volt, mondtuk is neki, hogy ilyet csinálhatnánk gyakrabban.
3. napon már akár 10 perccel később is kelhettünk, mivel nem volt korai mérkőzésünk. A napot szintén a pályán töltöttük. Két mérkőzésünk volt, de már nem figyeltünk az eredményre, így nem is tudjuk, ami biztos, hogy nem nyertük meg egyiket sem.
A mérkőzések után egy kis pihenést követően átvonultunk busszal az Espoo arénába ahol megnézhettünk két világbajnoki selejtező mérkőzést. Finn-Kanada és USA-Oroszország.
A csarnok hatalmas volt és elképzelhetetlen mennyiségű ember. A két mérkőzés között megvacsoráztunk a pálya mellett lévő étteremben, ami szintén szuper hely volt. Haza felé a buszon már a fél csapat aludt úgy el voltunk fáradva. De megérte!
Tovább a Helsikni galériába ->>
Ugyan lányok nem érdemlitek meg, mert hiába kértem, nem írtátok meg, de Zsebinek elrebeghettek egy köszönömöt.
You must be logged in to post a comment.