Felvirradt a nap. Kicsit szűrt volt ugyan a fénye, mivel a völgyre ahol laktunk pára ereszkedett. Cserébe a reggeli napsütés gyönyörű színekbe borította a környéket. Szívmelengető látványban volt részünk.
Mivel a szállásunkra már nem jövünk vissza, ezért a bőséges reggeli után, összepakolva szálltunk fel a buszra és indultunk a csarnokhoz.
Az Angels-nek nem volt veszteni valója, ha győznek, ők viszik el a harmadik helyet. Erre is készültünk.
Másodiknak és negyediknek lenni a legrosszabb. A negyedik már nem dobogós, a második pedig vereség árán kapja a helyet, mivel elveszítette az első helyet.
Amire számítottunk az is történt. Ellenfelünk nagy vehemenciával vetette magát a mérkőzésbe. Természetesen mi sem hagytunk magunkat. A csapat majd minden tagja pontosan tudta, hogy mi a feladata. Még a kicsik is, akik csak most csöppentek bele a nagylányok játékába, úgy küzdöttek, mint egy igazi amazon. Blanka – mint mindig – rendkívül jól védte a rábízott kaput. A csapaton jól látszott, hogy egészen máshogy játszanak, ha ő védi a hátukat. Sokkal kiegyensúlyozottabb a játékuk.
Ezzel együtt is a végeredmény a normál játékidő végére 2-2 lett. Mivel döntetlen most sem lehetett, így ismét büntető lövések következtek.
Blanka ugyan kapott két gólt a mérkőzés alatt, de e szépséghiba javításaként vastag falat húzott a kapu elé, amit az ellenfelünk képtelen volt három lövésből átlőni. Nem úgy, mint lányaink közül Rozsnaky Lara, aki hibátlan gólt lőtt, ezzel megszerezve a harmadik helyet a csapatnak.
A győzelem és díjátadó után várt még ránk vagy 600 kilométer, de kupával a kezünkben igen jó hangulatban repült el az idő.
És a videók:
You must be logged in to post a comment.