Hidegmentes, “jeges” edzőtábor

Volt szerencsém részt venni a 2. hidegmentes, „jeges” Gigász táborban.
Egyedüli szülőként, gyakorlatilag végig részt vehettem ezen a nagyszerű programon. Szinte minden pillanatát megfigyelhettem amint a kb. harminc gyerek szó szerint végig bulizza a könnyűnek egyáltalán nem mondható edzőtábort.
Azért nem gigászt írok, mivel volt bőven vendégjátékos. Nem csak a hatvani jégkorong csapatoktól érkeztek résztvevők, hanem Jászberényből a Fókáktól is érkezett két harcos, de itt volt velünk Fecóka a Vasaból is, hogy végig csinálja az összes gigászi edzést, amit Attila bácsi kieszelt számukra.
Az edzői stáb is szép számmal részt vett a gyerekek felkészítésében, így Attila bácsi mellett Simon „bácsi” és Bujdi bácsi is komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy este a szülőknek már ne legyen sok dolguk a porontyuk elaltatásával.

Természetesen a kantint, mint rendesen Gabi néni vitte fáradhatatlanul. Volt is dolga bőségesen, mivel az edzők megmozgatták emberesen a sportolókat, így reggel 9-től folyamatosan néhány tálca finomság állt készenlétben az éhes csapat rendelkezésére. Természetesen a nap végére hiánytalanul meg is ettek mindent, mint egy jól fejlett sáskahad.
A szigorú és egyáltalán nem könnyű edzések elsősorban a négyévszakos jégpályán zajlottak. Volt közte koritechnika oktatás, erőnléti képzés a sebesség növelésének érdekében és természetesen rengeteg korongkezelés. Volt olyan edzés ahol párosával zajlottak a dolgok, de olyan is akadt, amikor az adott soroknak kellett különböző gyakorlatokat először megtanulniuk majd később számtalanszor elismételniük. Annak ellenére, hogy az adott csoport koriig leizzadva jött le a „jégről”, mindenki boldog és elégedett volt, hogy ott lehet és részt vehet ebben a meseszerű munkában. Volt, aki kihajtotta magát és volt olyan is, aki jobban beosztotta az erejét.
A kapusok sem dolgoztak keveset, sőt volt eset, amikor végig vittek folyamatában két csoportot, ami nem kevés idő és munka. Szóval ők is meg lettek edzve rendesen.
Persze a „jeges” edzés után igen komoly erőnléti edzést kaptak a gyerekek Simontól, majd mikor ezzel is végeztek és pótolták a szükséges folyadék és élelmiszer mennyiséget, mehettek játszani, focizni, beszélgetni, kártyázni vagy csak békésen szemlélni a többi csoport edzését.
A délutáni levezető játékot jellemzően Simon vagy Bujdi bácsi tartotta. Simonnal lehetett újra játszani a Magyar – Belga mérkőzést, míg Bujdi bácsival önfeledt fogócskázás zajlott a „jégen” mindenki nagy örömére.
Szerdán Attila bácsi pihenőt rendelt a gyerekeknek és az egész társaság kivonult a strandra. Gabi néninek persze itt sem volt pihenő, hiszen a víztől a sáska csapat, ha lehet még éhesebb lett. Mondanom sem kell, hogy a strandról sem nagyon akart senki haza menni délután.
Péntek délutánra azért már mindenki elfáradt. Nagyon kellemes idő lévén a gyerekek a hátsó parkban játszottak szinte kivétel nélkül. Persze aki korizni akart vagy kapura lőni az megtehette viszonylag szabad keretek között levezetés gyanánt.
Én, mint hozzá nem értő műkedvelő csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal a gyerekek és az edzők előtt (ebbe bele tartozik Gabi néni is, aki nem csak élelmezett bennünket, hanem amikor kellett besegített mindenbe!)
Mindenki hatalmas munkát végzett méltón a csapatunk gigászi nevéhez!