Volt már hasonló eset, hogy két helyre mentünk egy azon időben tornára, de, hogy egy korosztályból két csapat menjen egy tornára még soha!
Szép napra virradtunk! Csapataink már nagyon várták a jeget és a tornát. Külön öröm volt, hogy mind két légiónk megmérkőzhetett Jászberény csapatával. De nem csak mi vártuk az összecsapást, Jászberény is nagyon készült az eseményre.
Olyannyira, hogy nem is tudom mi történt a többi mérkőzésen. Az biztos, hogy az elsőt – mint rendesen – végig szunyókáltuk, a rettenetes gólzápor sem hozott ki minket a bóbiskolásból, pedig a MAC játékosai meg tettek mindent, hogy legalább a kapus felriadjon. Jelzem kevés sikerrel.
A többi mérkőzés is biztosan izgalmas volt, de vagy a büfében vagy a dohányzóban vagy magunkon kívül voltunk, így ezek a meccsek, tökéletesen hiányoznak.
Viszont a Jászberény – Hatvan rangadó mind két csapatunk ellen igen jóra sikeredett és akkor finom fogalmaztam.
Végeredményét tekintve erős döntetlen (3-3, 2-2) de nem is ez az érdekes, hanem ahogy a csapatok egymásnak feszültek. Mindenki igyekezett 200% pörögni és ebből igen látványos és szülői szemmel erősen izzasztó két mérkőzés kerekedett.
Az eredmény döntetlen így majd még visszatérünk, hogy az öreg Terminátort idézzem.
You must be logged in to post a comment.