Mondhatni már „megint itt vagyunk”, de ez így ebben a formában sosem lesz igaz.
Az lehet, hogy a helyszín ugyan az, a jelen lévők (egy része) szintén, de ahogyan nem tudok két ugyan olyan cikket írni vagy fotót készíteni, a sátoraljaújhelyi edzőtáboraink sem lesznek azonosak.

Már csak azért sem, mert idén például nem kis vagy nagy busszal jöttünk, hanem vonattal. Mondjuk én pont nem, így egy árva képet sem készítettem a nap első feléről, amikor is a csapat összeismerkedett.
De miért is ismerkednek össze, hiszen évek óta együtt játszanak? A válasz egyébként kézenfekvő, legalább is nekem.
Mivel idén már U16-ban is indulunk, így jött hozzánk néhány új játékos. Velük például meg kellett ismerkedni.
Ezen kívül van nekünk egy majdnem tejtestvér csapatunk a GJSE, akik szintén jöttek velünk. Ők sincsenek kevesen, értelem szerűen velük is meg kellett ismerkedni. No meg az elmúlt hónapok bezártságát követően azért egymással is.

Biztos remek volt az ismerkedés és abban is biztos vagyok, hogy köttetnek új barátságok is és természetesen a régieket is megerősítették a gyerekek. De mivel nem voltam ott, így ezekről nem tudok beszámolni.
Szánom bánom, de a szálláson hagytam az összes meleg ruhámat, így a jégpályára sem mentem be túl sokat, így onnan sincs végtelen mennyiségű fotó. Ha ezt még megtetézem azzal, hogy a jégpályán lévő webkamera sem működik, akkor a kedves szülőtársak biztos nagyon el lesznek keseredve, hogy csemetéjük első tábori napja dokumentálatlanul maradt.

Csak, hogy senki ne maradjon le semmiről, felcsempésztem a vonatra két ifjú, de annál tehetségesebb fotós tanoncot, hogy amíg mi a furgonokkal szállítjuk a felszereléseket, addig ők örökítsék meg a többiek minden mozdulatát.

Kedves, mostanra már rendkívül elkeseredett olvasó, fogadd szeretettel a tegnap eseményeit képekben Jónás Titanilla (hátvéd) és Híres Richárd (kapus) nézőpontjából.