Van annak szépsége, ha az ember hajnalban írja a cikkeket. Például senki nem akar vele beszélgetni, mivel még mindenki alszik. Senki nem látja azt a végtelen tanácstalanságot az arcomon. Végül, de nem utolsó sorban, nem javítják a helyesírási hübákat.Azt hiszem (persze ez majd történelmileg kiderül utólag) elértünk a tábor csúcspontjához.

Volt olyan gyerek, aki 6 órát volt jégen. Vélhetően közben ellátogatott néhány száraz edzésre is, minden étkezésen elsőosztályúan étkezett és mind emellett volt ideje két kört bobozni. Természetesen az esti mérkőzésen elfogadható teljesítményt nyújtott.

Mint tegnap jeleztem, este a Hiúzokkal játszottunk egy kellemes edző mérkőzést. Mint azt előre várható volt, hoztuk a mérkőzést. Hallgatva az edzők beszélgetését, vagy 10 gólhelyzet még igen csak értékesíteni kellett volna. De mint tudjuk, a munka közel sem ért véget, sőt még csak most kezdődött.

Ehhez mérten, este kilenc magasságában már mindenki zombi üzemmódban bóklászott a szobája és a zuhanyzó között. A nagyok még ugyan próbáltak egy kis levezető kommunikációt folytatni az aulában, de a bamba mosolyon kívül már nem nagyon jött ki hang belőlük.

De nem baj, majd ma, újult erővel ugranak neki a napnak ????