Nincs mese, imádjuk a jégkorongot! Nincs szükségünk az NHL meccsekre. Miért is lenne, amikor a saját Gigászaink pályára lépnek?
Vasárnak a Jégkert SE otthonába voltunk hivatalosak szupermini tornára.

A pálya a miénkhez hasonló mobil építmény csak nekik nem nagyon van nézőterük. Ami azért nem olyan nagy baj a repkedő korongok és a testi épség miatt.
A legkisebbek fölött szintén nem múlt el a három hét szünet így az első mérkőzésen roppantul zavarta őket a csúszós jég, a kori és a korong is, nem beszélve a kezükben lévő ütőről. A második körben azért már villogtak a gyerekek és nem volt olyan nagyagy a hátrány, bár statisztikailag (elfelejtettük írni) fogalmunk sincs az eredményről.
Mint azt előre lehetett jelezni a harmadik mérkőzésre újra tanultunk korizni, fel is ébredtünk és már egyáltalán nem volt idegen a környezet, így egy hihetetlen szoros döntetlent harcoltunk végig ahol a kapusok döntötték el közös erővel a 0-0-t.
A negyedik kör előtt újra töltöttük a készleteket. Nagyon finom almás pitéket és pogácsákat toltunk a gyerekekbe (azért nagyon nem kellett erőltetni) mi pedig kávéval és beszélgetéssel próbáltuk csillapítani idegeink táncát.
A ránk váró összecsapást előre vesztett meccsnek könyveltük, mondván már valószínűleg elfáradtak a harcosaink. Nos, ez hatalmas tévedés volt!
Én még életemben nem izgultam így végig 18 percet. Soha nem éreztem még ilyen hosszúnak 1 percet két csere között és még soha le nem izzadtam ennyire szurkolás közben.
Mivel nem volt alkalmam hazafelé átbeszélni a többi drukkerrel az élményt, de valószínűsítem, hogy nem voltam ezzel egyedül. Még napokig megborzongtam és elvigyorodtam, ha arra az utolsó csatára gondoltam. Ezek után gondolom mindenkinek kiderült, hogy hoztuk a mérkőzést, csak úgy, mint a nagyok, 2-1-re. Csak gratulálni tudok minden résztvevőnek és a szervezőknek, remek torna volt!

Tovább a galériába →