Régi motorosnak tekintem magamat, ami a Gigász csapat edzőtáborozásait illeti.
Ha nagyon nem tévedek akkor nem sikerült kihagynom egyetlen edzőtábort sem, ahol a fiam táborozott vagy mérkőzést játszott ott jelen voltam, de az idei évben rengetegszer mentünk el megnézni az U14-es csapat mérkőzéseit is.

Szóval sok tábort, sok szállást és rengeteg jégpályát láttam már az elmúlt öt évben.

De azt kell mondjam, hogy ez a kőszegi hétvége mindent felül múlt. A legszebb az egészben, hogy megfoghatatlan a miért.
Rendkívül szórakoztató 3 napot töltöttünk el Kőszegen.

Volt szerencsém oda felé 7 korongos palántát vinnem, akik végig játszották és bulizták az utat. Ennél csak a vissza út volt bulisabb amikor is DJ. Csikós is velem jött.

A végcélunk előtt még beugrottunk Tapolcára, hogy megnézzük a Tapolcai-tavasbarlangot és csónakázzunk is egy kicsit a föld mélyében. A gyerekek tátott szájjal hallgatták a vezetőnk előadását, aki minden részletre kitért, ami a témában csak érinthető.
Péntek kora délután értünk a jégpályához, ahol gyorsan tartottunk egy kis ismerkedést a jéggel. Lina átmozgatta a gyerekeket, Attila bácsi pedig engedékeny kedvében lévén bedobta a korongot had játszanak a gyerekek.

A szállásunk rendben volt, célnak tökéletesen megfelelt. Reggeli, vacsora itt zajlott, az ebédet a pályán kaptuk.
Apropó pálya. Egy remekül kitalált „ideiglenes” pályát ismertünk meg Kőszegen. Hatalmas konténer város társaságában, ahol volt rengeteg öltöző melyhez komplett vizesblokk is tartozott. Minden rendezett és tiszta, a pályán nem fagytunk halálra, kellemes melegben lehetett létezni.

A torna két napja rendkívül gyorsan eltelt. Remek mérkőzéseket játszottunk mindenkivel. Kaptunk és adtunk, de döntetlent is sikerült játszanunk. A lényeg, hogy a nap végén a 2. helyen fordultunk, ebben benne volt annak a lehetősége, hogy akár a tornát is megnyerjük másnap.

Két mérkőzés várt ránk másnap délután. Mivel az időkeret megengedte már nem kétszer 12 perc, hanem kétszer 15 perc volt egy mérkőzés.
Az első ellenfél a Zalaegerszegi Titánok csapata volt, akiktől az előző nap kikaptunk 6-1-re. Az esélyeink nem voltak jók mivel a tornán eddig senki nem tudta őket megizzasztani rendesen. Sajnos nekünk sem sikerült, de az előző naphoz képest javult a statisztikánk, bár most is kikaptunk, de csak 4-0-ra.
5 perc pihenő után érkeztek a Nyugati Eszkimók, akikkel a torna egyetlen döntetlen mérkőzését játszottuk. A (Tini) Titánok elleni mérkőzésen rendesen elfáradtak a gyerekek, mivel nagyon pörgős mérkőzés volt. Ültek a jégen és hiperventilláltak, hűtötték a kezüket.

Ehhez hasonlóan jó mérkőzést láttam már egyszer az U14-es bajnokságban a Szittyák ellen. Azt hosszabbításban megnyertük. Ha ezt is megnyerjük akkor második helyen végzünk.

Az utolsó percben még 3-2-es hátrányban voltunk, amikor is Boti kapott egy „forinthuszas” indítást valakitől. Mint tudjuk Botitól a korongot csak örökölni lehet. Most nem így volt, önként oda adta a kapusnak, kiszedhette a hálójából, 3-3.
Hogy lehet egy ilyen meccset eldönteni, ha nem büntetőkkel? A nagy szóló király kapusunk a nagy Titán meccsen lenullázta magát így az első lövést azonnal beengedte. Mivel Attila bácsi jobbnál jobb kapusokból és lövészekből válogathat, már küldte is fel Pálinkás mestert, akinek ez a meccs eddig is jobban feküdt, mint az előző. Mivel eddigre már nem láttam ki a fejemből és a vérnyomásommal is gondok voltak nem tudom felsorolni a lövészeinket, de az biztos, hogy Ködmön Máté értékesítette a negyedik körünket, majd Máté egy könnyed mozdulattal hárította a lövést.
Ez volt az a pillanat amikor a jégen és a lelátón is úgy éreztük, hogy megnyertük a Stanley Kupát.

Volt még egy nagyon érdekes beszélgetésünk a városka főterén az étteremben Linával.
Lina műkoris. A műkorisok nem nagyon szeretik a hokisokat. Ennek nyilván vannak történelmi és tapasztalati okai.
Nos Lina irányított végig három vagy négy mérkőzést a tornán. De végig a kispad mellett állt és velünk sírt és nevetett, kvázi velünk volt.
Nos, azt mondta, hogy most már érti, hogy mi is az a hoki és ki is az a jégkorongos, aki kupisan és büdösen hagyja maga után az öltözőt, milyen munkát tesz bele ebbe a sportba. Egész más szemmel nézi ezek után ezt az egész dolgot. Megérezte a győzelem ízét még akkor is ha „csak” a második helyen végeztünk. Örülünk, hogy Ő is velünk van!

A többi pedig már történelem.