Hajnal 4:30, csütörtök. Hatvan. Csend és béke honol a városban. Sehol egy lélek. A szél se rebben. A madarak is alszanak még. Lassan kel a nap.

Cukorgyár parkoló. Közel 100 ember és egy hatalmas busz. Táskák, ütők, felszerelések mindenhol. A szúnyogok végtelen sorokban tartanak a buszhoz, vérfrissítés érkezett.  Gyerekek rohangálnak mindenfelé, szülők végtelen számban hozzák a bőröndöket és a felszerelés zsákokat. Valaki egy nagy csokor ütőt próbál betuszkolni a busz csomagtartójába. Fogynak a táskák, de fogy a hely is a busz tárolóiban. A hely gyorsabban fogy, mint a csomagok.
A Gigászok ismét készülődnek, kezdődik a felkészülési időszak. Útra kelnek ismét, most éppen Klagenfurtba tartanak a United World Game tornára.
Tavaly voltunk, remek volt. Nagyon jól éreztük magunkat. Nyerni ugyan nem nyertünk semmit, de úgy mentünk haza, hogy nem baj majd jövőre jobbak leszünk.

Elérkezett a nap, hogy vissza menjünk és megmutassuk a világnak, idén jobbak vagyunk.
Szó szerint a világnak, hiszen erre a tornára mindenhonnan érkeznek, még az Egyesült Államokból is.
Nem volt könnyű az utunk. 9 óra utazás. Valahol Pesten kiderült, hogy a légkondi nincs a helyzet magaslatán. Persze választásunk nem volt, beillesztettünk sok pihenőt és letudtuk a kötelező köröket.

5 csapatot hozunk (U10, U12, U14, Hatvan Girls I. II.), nem vagyunk kevesen, ellenben rengetegen. Nem is fértünk be egy szállásra. Nagyon szuper kis helyünk van, a gyerekek kifejezetten jól érzik itt magunkat. Mi pedig ülünk a kertben a székeken és gyönyörködünk a tájban.
A nap is úgy végződik, ahogy kezdődött.
Csend és béke honol. Sehol egy lélek. A szél se rebben.

Megérkeztünk. Az út rettenetesen hosszú volt, majd 10 óra. Sajnos a busz hűtése valahol félúton feladta a küzdelmet velünk ellentétben, akik kibírták az utat még melegben is.
A hely most is gyönyörű. A hatalmas tó látványa mindenkiben vágyat ébreszt az úszásra.
Idén, mivel sokkal többen vagyunk, már nem elég egy szállás. Attila bácsi szétszedi a csapatot, ki jobbra, ki balra. A biztos pont a jégpálya. Mindig ott találkozunk. A torna csak holnap kezdődik, így ma ráérünk mindenre is. Kezdődhet a buli!

Felvirradt a nap, amikor visszavághatunk a tavaly elszenvedett sérelmeinkért. Mindenki nagyon vágyik már a jégre oly régen nem voltunk már rajta.
Rengeteg felnőtt és gyerek, hatalmas táskákat, rengeteg ütőt cipelve jön, megy a csarnok mellett lévő öltözők között. A büfé folyamatosan tele van, kávéhoz jutni komoly kihívás.
A mérkőzések már javában folynak, sajnos a teljesítményünk az első mérkőzéseken a már megszokottnak mondható. Alszunk.  Nem csak a játékosok, de a kapusok is. Végtelen mennyiségű gól kaptunk, de egy korongost sem tudtunk betuszkolni az ellenfél kapujába. Így nem nagyon lesz meg a nagy visszavágó… de hátha majd lesz holnap nagy sutty!

Minden csapatunk lejátszott 2-3 mérkőzést. Úgy is néznek ki a gyerekek, mosoly nincs csak kókadt arcok, de majd feltámadnak hamvaikból, mint a Főnix madár. Hamarosan indulunk a megnyitóra.
A megnyitó, mint tavaly, idén is monumentális. Most nem vonultunk fel és Angi sem mondott köszöntőt, viszont a Hatvani Gigászok mutatták meg a világnak, mi is a jégkorong. Mind ezt kb. 15 ezer ember előtt.

Kezdődik a harmadik nap. Alig lehet életet lehelni a csapatokba. Sokáig buliztunk így mindenki egy kicsit álmos. Az U12-nek 9-kor meccse van, a reggelénél csak kókadoznak a müzlik felett. Lehet nem jól választották meg a reggelit?
Az u12 már biztos nem lesz torna győztes, a reggel mérkőzés erős egy kapuzás volt. Az U10 és az U14 is hasonlóan áll, de a Girls II sem bír győzelemmel. Minden reményünk a Girls I-ben van.

Elérkezett a délutáni helyosztók ideje, ha most sem nyerünk, akkor, hát utolsónak is lennie kell valakinek. A Lányok jól állnak, van már nyert mérkőzésük, sőt az U10 is nyert már egy meccset.
Az U12 az utolsó 3 magyar csapat valamelyikével fog játszani. A lányok egymással és az USA-val fognak összecsapni.

Meg van! Utolsók nem leszünk sehol az már egészen biztos. A kérdés, hogy a Girls I. dobogós lesz vagy sem?!

Ma már nem tudjuk meg a végét, de hát holnap is van nap. Most már csak az esti bulira koncentrálunk. Irány Klagenfurt!
Elképesztő mennyiségű gyerek, mindenhol szól a zene és a gyerekek táncolnak, esznek és beszélgetnek. Mindenki, nemzetiségtől függetlenül örül és a másiknak. Szuper buli.

Az utolsó nap. Ez sosem vidám. Haza kell menni! No meg a buszon vagy lesz légkondi vagy nem.
Összepakoltunk és várjuk a buszt. A gyerekek a játszótéren mulatnak. Őket nem zavarja semmi.

Meg van a Girls I-nek a harmadik helye. Igazán nagyon szép kupát kaptak. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Persze mindenkire, de rájuk egy kicsit jobban.

Nincs már hátra csak 10 óra és otthon vagyunk.
Indulás!

Ha leveszel a weblapról egy képet és publikálod Facebookon vagy Instagrammon, kérlek kattinthatóan (TAG) jelöld meg a fotóst és a csapatot is! Ha ez nem megy, akkor ne oszd meg a képeket!